Tóbiás könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg	1 Pendant ce temps, Tobit comptait les jours. Il calculait le temps qu’il fallait pour aller et revenir, et quand le temps fut passé, sans que son fils soit revenu,
2 ezt mondta: »Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?«	2 il pensa: “Pourvu qu’il ne soit pas retenu là-bas. Pourvu que Gabaël ne soit pas mort. Il n’y avait peut-être personne pour lui remettre l’argent.”
3 Kezdett aggódni.	3 Il commença à s’inquiéter.
4 Felesége, Anna ezt mondta: »Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?« Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta:	4 Sa femme Ana disait: “J’ai perdu mon fils! Il n’est plus au nombre des vivants!” Et elle se mit à pleurer et à se lamenter sur son fils:
5 »Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!«	5 “Quel malheur! Pourquoi t’ai-je laissé partir, mon enfant? Tu étais la lumière de mes yeux.”
6 Tóbit ezt mondta neki: »Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz.«	6 Tobit lui répondait: “Calme-toi ma sœur! Ne te mets pas de mauvaises idées en tête! Il est sûrement en bonne santé, mais ils auront été retardés là-bas. Son compagnon est un homme de confiance, c’est un frère. Ne t’inquiète pas ma sœur, il va revenir d’un moment à l’autre.”
7 Ő azonban ezt mondta: »Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam.« Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt. Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«	7 Mais elle répondait: “Laisse-moi! Ne me raconte pas d’histoires, mon enfant est mort!” Et tous les jours elle sortait pour regarder sur la route par laquelle son fils était parti; elle n’avait plus confiance en personne. Et lorsque le soleil se couchait, elle rentrait, pleurait et se lamentait toute la nuit sans pouvoir dormir. Au bout des 14 jours de noces que Ragouël avait juré de faire pour sa fille, Tobie lui dit: “Laisse-moi partir, mon père et ma mère doivent se demander s’ils me reverront. Je t’en prie, père, laisse-moi rentrer chez mon père; je t’ai dit dans quel état je l’ai laissé.”
8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.«	8 Ragouël dit à Tobie: “Reste encore, mon fils, reste près de moi. J’enverrai des messagers à ton père Tobit pour lui donner de tes nouvelles.”
9 Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.«	9 Mais Tobie insista: “Non, je te demande de me laisser retourner chez mon père.”
10 Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat.	10 Aussitôt Ragouël lui remit son épouse Sarra, il remit à Tobie la moitié de ses biens en serviteurs et servantes, en bœufs, brebis, ânes et chameaux, en habits, en argent et en objets de toute sorte.
11 Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.«	11 Il les laissa partir dans les meilleures conditions, adressant à Tobie ces paroles d’adieu: “Bonne santé, mon fils, et bon voyage. Que le Seigneur du ciel soit avec toi et avec ta femme Sarra! J’espère bien voir vos enfants avant de mourir!”
12 Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.	12 Il ajouta pour sa fille: “Va chez ton beau-père, puisque désormais ils sont tes parents tout comme ceux qui t’ont donné le jour. Va en paix, ma fille. Je suis sûr que je n’entendrai dire que du bien de toi aussi longtemps que je vivrai.” Il leur fit ses adieux et les laissa partir. À son tour, Edna dit à Tobie: “Fils et frère très cher, que le Seigneur te ramène. Je souhaite voir vos enfants, à toi et à ma fille Sarra, avant de mourir. Devant le Seigneur je te confie ma fille. Ne lui fais pas de peine aussi longtemps qu’elle vivra. Va en paix, mon fils. Désormais je suis ta mère et Sarra est ta sœur. Que notre vie à tous se déroule jusqu’au bout sans malheur.” Elle les embrassa tous les deux et les laissa partir, emportant leur bonheur avec eux.
13 Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«	13 Tobie partit de chez Ragouël content et joyeux. Il bénissait le Seigneur du ciel et de la terre, le roi de l’univers, de la bonne réussite de ce voyage! Il bénit aussi Ragouël et sa femme Edna: “Seigneur, veille sur eux tous les jours de leur vie!”