Királyok második könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Azt mondta erre Elizeus: »Halljátok az Úr szavát: Ezt üzeni az Úr: Holnap ilyenkor egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lesz Szamaria kapujában.«	1 Élisée dit: “Écoutez la parole de Yahvé! Voici ce que dit Yahvé: Demain à cette heure, à la porte de Samarie, on aura une mesure de fleur de farine pour une pièce, et deux mesures d’orge pour une pièce.”
2 Erre azt felelte az Isten emberének az egyik főtiszt, az, akinek a kezére a király támaszkodott: »Még ha az Úr zsilipeket csinálna is az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz?« Erre ő azt mondta: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«	2 L’officier sur la main duquel s’appuyait le roi répondit à l’homme de Dieu: “Quand bien même Yahvé ouvrirait des fenêtres dans le ciel, cela n’arrivera pas!” Élisée lui dit: “Eh bien, tu le verras de tes yeux, mais toi, tu n’en mangeras pas!”
3 Volt mármost a kapu bejárata előtt négy poklos férfi. Ezek azt mondták egymásnak: »Mit maradjunk itt, amíg meg nem halunk?	3 Près de la porte de la ville il y avait quatre lépreux; ils se dirent l’un à l’autre: “Pourquoi rester ici à attendre la mort?
4 Ha bemegyünk a városba, akkor is éhen halunk, ha itt maradunk, akkor is meg kell halnunk. Gyertek tehát, szökjünk át Szíria táborába: ha megkegyelmeznek nekünk, életben maradunk, ha pedig meg akarnak ölni, hát akkor meghalunk.«	4 Si nous décidons d’entrer en ville, nous mourrons, puisqu’en ville c’est la famine. Si nous restons ici, nous mourrons également. Le mieux est de déserter; allons au camp des Araméens. S’ils nous laissent la vie, nous vivrons, et s’ils nous mettent à mort, nous mourrons.”
5 Estefelé fel is kerekedtek, hogy Szíria táborába menjenek. Amikor azonban Szíria táborának széléhez jutottak, nem találtak ott senkit sem.	5 Peu après le coucher du soleil ils se rendirent au camp des Araméens, mais lorsqu’ils arrivèrent à l’entrée du camp, ils virent qu’il n’y avait plus personne.
6 Az Úr ugyanis harci szekereknek, lovaknak s nagy hadseregnek lármáját hallatta a szíriaiak táborában, mire azok azt mondták egymásnak: »Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hetiták s az egyiptomiak királyait s azok jönnek ránk.«	6 Le Seigneur en effet avait fait entendre dans le camp des Araméens un bruit de chars et de chevaux, le bruit d’une immense armée, et ils s’étaient dit l’un à l’autre: “Sûrement, le roi d’Israël a payé les rois des Hittites et les rois des Égyptiens pour venir combattre contre nous.”
7 Erre felkerekedtek s a szürkületben elfutottak s ott hagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat a táborban, s megfutamodva csak arra törekedtek, hogy életüket megmentsék.	7 Ils s’étaient donc enfuis au coucher du soleil, abandonnant leurs tentes, leurs chevaux, leurs ânes, en un mot, le campement tel qu’il était: ils n’avaient pensé qu’à sauver leur vie.
8 Így tehát, amikor azok a poklosok a tábor széléhez jutottak, bementek az egyik sátorba, ettek és ittak, majd kivittek onnan ezüstöt, aranyat, ruhát és elmentek s elrejtették; aztán visszatértek egy másik sátorba s onnan szintén elhordták ezeket és elrejtették.	8 Les lépreux étaient donc arrivés à l’entrée du camp; ils entrèrent dans une tente, ils mangèrent et ils burent. Puis ils prirent de l’or, de l’argent et des habits qu’ils allèrent cacher. Après cela ils revinrent et entrèrent dans une autre tente d’où ils enlevèrent tout ce qu’il y avait pour aller le cacher de nouveau.
9 Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.«	9 Alors ils se dirent l’un à l’autre: “Ce que nous faisons n’est pas bien, car ce jour est un jour de bonne nouvelle et nous ne disons rien. Si nous attendons jusqu’au lever du jour, nous aurons un mauvais sort. Allons donc porter la nouvelle au palais du roi.”
10 Amikor aztán eljutottak a város kapujához, elbeszélték a kapuőröknek: »Elmentünk Szíria táborába s nem találtunk ott egyetlen embert sem, csak kikötött lovakat és szamarakat s felütött sátrakat.«	10 Ils retournèrent en ville, appelèrent les gardes de la porte et leur rapportèrent ceci: “Nous sommes allés au camp des Araméens. Il n’y a plus personne, aucune présence humaine, mais seulement les chevaux et les ânes attachés et les tentes telles qu’ils les ont laissées.”
11 Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában.	11 Les portiers crièrent et l’on porta la nouvelle au palais du roi.
12 Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’«	12 En pleine nuit le roi se leva et dit à ses conseillers: “Je vais vous dire ce que les Araméens ont fait: ils savent que nous sommes affamés et ils ont quitté leur camp pour se cacher dans la campagne. Ils se sont dit: ‘Quand les Israélites sortiront de la ville, nous les ferons prisonniers, puis nous entrerons dans leur ville.’ ”
13 Egyik szolgája erre azt felelte: »Vegyük azt az öt lovat, amely még megmaradt a városban (ennyi van csak ugyanis Izrael egész sokaságánál, mert a többi elfogyott) s küldjünk ki s akkor kipuhatolhatjuk a dolgot.«	13 L’un de ses conseillers répondit: “Prenons cinq chevaux parmi ceux qui sont restés. De toute façon ils sont bons pour mourir, comme toute la foule des Israélites. Envoyons-les et nous verrons bien.”
14 Elő is hoztak két fogatot s a király kiküldött a szírek táborába, s ezt mondta: »Menjetek s nézzétek meg.«	14 On prit donc deux chars attelés de chevaux et le roi les envoya à la poursuite de l’armée des Araméens: “Allez et voyez!” leur dit-il.
15 Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.	15 Ils suivirent leurs traces jusqu’au Jourdain et virent que toute la route était jonchée d’habits et d’objets que les Araméens avaient abandonnés dans leur fuite. Les messagers revinrent le dire au roi.
16 Erre a nép kivonult s kifosztotta a szír tábort s egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lett az Úr szava szerint.	16 Le peuple sortit alors et le camp des Araméens fut mis au pillage; pour une pièce d’argent on avait une grande mesure de fleur de farine ou deux grandes mesures d’orge, comme l’avait dit Yahvé.
17 Közben a király azt a főtisztet rendelte a kapuhoz, akinek kezére támaszkodott. Ezt a néptömeg összetaposta a kapuban, úgyhogy meghalt, amint az Isten embere megmondta, amikor a király lement hozzá.	17 Justement le roi avait placé à la porte de la ville l’officier sur la main duquel il s’appuyait. Les gens le piétinèrent près de la porte et il mourut comme l’avait annoncé l’homme de Dieu lorsque le roi était descendu chez lui.
18 Beteljesedett tehát az Isten emberének az a szava, amelyet a királynak mondott, amikor azt mondta: »Két mérő árpa egy sékel és egy mérő lisztláng egy sékel lesz holnap ilyenkor Szamaria kapujában.«	18 En effet, lorsque l’homme de Dieu avait dit au roi: “Demain - et c’était le cas - on aura à la porte de Samarie deux grandes mesures d’orge ou une grande mesure de fleur de farine pour une pièce d’argent”,
19 Ugyanakkor az a főtiszt azt felelte és azt mondta az Isten emberének: »Még ha zsilipeket csinálna is az Úr az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz«, s ő azt mondta neki: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«	19 l’officier avait répondu à l’homme de Dieu: “Même si Yahvé ouvrait des fenêtres dans le ciel, cela n’arriverait pas!” Et Élisée lui avait dit: “Eh bien, tu le verras de tes yeux, mais toi, tu n’en mangeras pas!”
20 Úgy is történt tehát vele, amint ő megjövendölte: összetaposta a nép a kapuban, úgyhogy meghalt.	20 C’est ce qui arriva: les gens le piétinèrent à la porte de la ville, et il mourut.