Livre de Tobit 10

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cependant, de jour en jour, Tobit comptait les journées que demandait le voyage, à l'aller et auretour. Le nombre fut atteint, sans que le fils eût paru.	1 Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg
2 Alors il pensa: "Pourvu qu'il ne soit pas retenu là-bas! Pourvu que Gabaël ne soit pas mort! Il n'y apeut-être eu personne pour lui donner l'argent!"	2 ezt mondta: »Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?«
3 Et il commença à être contrarié.	3 Kezdett aggódni.
4 Sa femme Anna disait: "Mon enfant est mort! Il n'est plus au nombre des vivants!" Et elle se mettaità pleurer et à se lamenter sur son fils. Elle disait:	4 Felesége, Anna ezt mondta: »Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?« Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta:
5 "Quel malheur! Mon enfant, je t'ai laissé partir, toi, la lumière de mes yeux!"	5 »Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!«
6 Et Tobit répondait: "Du calme, ma soeur! Ne te fais pas des idées! Il va bien! Ils auront eu là-bas uncontretemps. Son compagnon est quelqu'un de sérieux, et l'un de nos frères. Ne te désole pas, ma soeur. Il vaarriver d'un moment à l'autre."	6 Tóbit ezt mondta neki: »Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz.«
7 Mais elle répliquait: "Laisse-moi, n'essaie pas de me tromper. Mon enfant est mort." Et, tous lesjours, elle sortait soudain, pour surveiller la route par où son fils était parti. Elle ne croyait plus personne. Quandle soleil était couché, elle rentrait, pour pleurer et gémir à longueur de nuits sans pouvoir dormir. A la fin desquatorze jours de noces, que Ragouël avait juré de faire en l'honneur de sa fille, Tobie vint lui dire: "Laisse-moipartir, parce que mon père et ma mère ne doivent plus penser me revoir. Aussi, je t'en prie, père, laisse-moirentrer chez mon père, je t'ai expliqué dans quel état je l'ai laissé."	7 Ő azonban ezt mondta: »Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam.« Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt. Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«
8 Ragouël dit à Tobie: "Reste, mon fils, reste avec moi. J'enverrai des messagers à ton père Tobitdonner de tes nouvelles."	8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.«
9 Tobie insista: "Non, je te demande la liberté de retourner chez mon père."	9 Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.«
10 sur-le-champ, Ragouël lui remit son épouse Sarra. Il donnait à Tobie la moitié de ses biens, enserviteurs et servantes, en boeufs et brebis, ânes et chameaux, et en habits, argent et ustensiles.	10 Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat.
11 Il les laissait ainsi partir contents. Pour Tobie, il eut ces paroles d'adieu: "Bonne santé, mon enfant,et bon voyage! Que le Seigneur du Ciel soit favorable, à toi et à ta femme Sarra! J'espère bien voir vos enfantsavant de mourir."	11 Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.«
12 A sa fille Sarra, il dit: "Va chez ton beau-père, puisque désormais ils sont tes parents, comme ceuxqui t'ont donné la vie. Va en paix, ma fille. Je compte n'entendre dire que du bien de toi, tant que je vivrai." Illeur fit ses adieux, et il leur donna congé. A son tour, Edna dit à Tobie: "Fils et frère très cher, qu'il plaise auSeigneur de te ramener! Je souhaite vivre assez pour voir vos enfants, à toi et à ma fille Sarra, avant de mourir.En présence du Seigneur je confie ma fille à ta garde. Ne lui fais jamais de la peine durant ta vie. Va en paix,mon fils. Désormais je suis ta mère, et Sarra est ta soeur. Puissions-nous tous vivre heureux pareillement, tousles jours de notre vie!" Et elle les embrassa tous les deux, et elle les laissa partir bien contents.	12 Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.
13 Tobie partit satisfait de chez Ragouël. Tout joyeux, il bénissait le Seigneur du Ciel et de la Terre etRoi de l'univers, de l'heureux succès de son voyage. Il bénit ainsi Ragouël et sa femme Edna: "Puissé-je avoir lebonheur de vous honorer tous les jours de ma vie!"	13 Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«