Hebrews 6

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Wherefore leaving the word of the beginning of Christ, let us go on to things more perfect, not laying again the foundation of penance from dead works, and of faith towards God,	1 Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,
2 Of the doctrine of baptisms, and imposition of hands, and of the resurrection of the dead, and of eternal judgment.	2 a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről.
3 And this will we do, if God permit.	3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
4 For it is impossible for those who were once illuminated, have tasted also the heavenly gift, and were made partakers of the Holy Ghost,	4 Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,
5 Have moreover tasted the good word of God, and the powers of the world to come,	5 és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,
6 And are fallen away: to be renewed again to penance, crucifying again to themselves the Son of God, and making him a mockery.	6 azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.
7 For the earth that drinketh in the rain which cometh often upon it, and bringeth forth herbs meet for them by whom it is tilled, receiveth blessing from God.	7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;
8 But that which bringeth forth thorns and briers, is reprobate, and very near unto a curse, whose end is to be burnt.	8 az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem , megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.
9 But, my dearly beloved, we trust better things of you, and nearer to salvation; though we speak thus.	9 De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.
10 For God is not unjust, that he should forget your work, and the love which you have shewn in his name, you who have ministered, and do minister to the saints.	10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11 And we desire that every one of you shew forth the same carefulness to the accomplishing of hope unto the end:	11 Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,
12 That you become not slothful, but followers of them, who through faith and patience shall inherit the promises.	12 s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.
13 For God making promise to Abraham, because he had no one greater by whom he might swear, swore by himself,	13 Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:
14 Saying: Unless blessing I shall bless thee, and multiplying I shall multiply thee.	14 »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.«
15 And so patiently enduring he obtained the promise.	15 Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket.
16 For men swear by one greater than themselves: and an oath for confirmation is the end of all their controversy.	16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü.
17 Wherein God, meaning more abundantly to shew to the heirs of the promise the immutability of his counsel, interposed an oath:	17 Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,
18 That by two immutable things, in which it is impossible for God to lie, we may have the strongest comfort, who have fled for refuge to hold fast the hope set before us.	18 hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.
19 Which we have as an anchor of the soul, sure and firm, and which entereth in even within the veil;	19 Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig ,
20 Where the forerunner Jesus is entered for us, made a high priest for ever according to the order of Melchisedech.	20 ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké .