Luke 13

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And there were present, at that very time, some that told him of the Galileans, whose blood Pilate had mingled with their sacrifices.	1 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.
2 And he answering, said to them: Think you that these Galileans were sinners above all the men of Galilee, because they suffered such things?	2 Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?
3 No, I say to you: but unless you shall do penance, you shall all likewise perish.	3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.
4 Or those eighteen upon whom the tower fell in Siloe, and slew them: think you, that they also were debtors above all the men that dwelt in Jerusalem?	4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
5 No, I say to you; but except you do penance, you shall all likewise perish.	5 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«
6 He spoke also this parable: A certain man had a fig tree planted in his vineyard, and he came seeking fruit on it, and found none.	6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7 And he said to the dresser of the vineyard: Behold, for these three years I come seeking fruit on this fig tree, and I find none. Cut it done therefore: why cumbereth it the ground?	7 Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’
8 But he answering, said to him: Lord, let it alone this year also, until I dig about it, and dung it.	8 De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,
9 And if happily it bear fruit: but if not, then after that thou shalt cut it down.	9 hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«
10 And he was teaching in their synagogue on their sabbath.	10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.
11 And behold there was a woman, who had a spirit of infirmity eighteen years: and she was bowed together, neither could she look upwards at all.	11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 Whom when Jesus saw, he called her unto him, and said to her: Woman, thou art delivered from thy infirmity.	12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.«
13 And he laid his hands upon her, and immediately she was made straight, and glorified God.	13 Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
14 And the ruler of the synagogue (being angry that Jesus had healed on the sabbath) answering, said to the multitude: Six days there are wherein you ought to work. In them therefore come, and be healed; and not on the sabbath day.	14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!«
15 And the Lord answering him, said: Ye hypocrites, doth not every one of you, on the sabbath day, loose his ox or his ass from the manger, and lead them to water?	15 Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
16 And ought not this daughter of Abraham, whom Satan hath bound, lo, these eighteen years, be loosed from this bond on the sabbath day?	16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?«
17 And when he said these things, all his adversaries were ashamed: and all the people rejoiced for all the things that were gloriously done by him.	17 Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
18 He said therefore: To what is the kingdom of God like, and whereunto shall I resemble it?	18 Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?
19 It is like to a grain of mustard seed, which a man took and cast into his garden, and it grew and became a great tree, and the birds of the air lodged in the branches thereof.	19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek« .
20 And again he said: Whereunto shall I esteem the kingdom of God to be like?	20 Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát?
21 It is like to leaven, which a woman took and hid in three measures of meal, till the whole was leavened.	21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.«
22 And he went through the cities and towns teaching, and making his journey to Jerusalem.	22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.
23 And a certain man said to him: Lord, are they few that are saved? But he said to them:	23 Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik:
24 Strive to enter by the narrow gate; for many, I say to you, shall seek to enter, and shall not be able.	24 »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
25 But when the master of the house shall be gone in, and shall shut the door, you shall begin to stand without, and knock at the door, saying: Lord, open to us. And he answering, shall say to you: I know you not, whence you are.	25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ‘Uram! Nyisd ki nekünk!’ Ő ezt feleli majd nektek: ‘Nem tudom, honnan valók vagytok.’
26 Then you shall begin to say: We have eaten and drunk in thy presence, and thou hast taught in our streets.	26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ‘Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.’
27 And he shall say to you: I know you not, whence you are: depart from me, all ye workers of iniquity.	27 Ő erre azt feleli nektek: ‘Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!’
28 There shall be weeping and gnashing of teeth, when you shall see Abraham and Isaac and Jacob, and all the prophets, in the kingdom of God, and you yourselves thrust out.	28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29 And there shall come from the east and the west, and the north and the south; and shall sit down in the kingdom of God.	29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.
30 And behold, they are last that shall be first; and they are first that shall be last.	30 Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«
31 The same day, there came some of the Pharisees, saying to him: Depart, and get thee hence, for Herod hath a mind to kill thee.	31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.«
32 And he said to them: Go and tell that fox, Behold, I cast out devils, and do cures to day and to morrow, and the third day I am consummated.	32 Ő azt mondta nekik: »Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.
33 Nevertheless I must walk to day and to morrow, and the day following, because it cannot be that a prophet perish, out of Jerusalem.	33 De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jerusalem, Jerusalem, that killest the prophets, and stonest them that are sent to thee, how often would I have gathered thy children as the bird doth her brood under her wings, and thou wouldest not?	34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.
35 Behold your house shall be left to you desolate. And I say to you, that you shall not see me till the time come, when you shall say: Blessed is he that cometh in the name of the Lord.	35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön’« .