| 1 Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! |
| 2 Bocsásd félelmedet a népekre, akik nem keresnek téged, hadd tudják meg, hogy nincs Isten kívüled, és híreszteljék csodás tetteidet! |
| 3 Emeld fel kezedet az idegen népek ellen, hogy lássák hatalmadat! |
| 4 Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, |
| 5 hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! |
| 6 Újítsd meg a jeleket és ismételd a csodákat, |
| 7 dicsőítsd meg kezedet, jobb karodat! |
| 8 Szítsd haragodat és öntsd ki bosszúságodat, |
| 9 törd meg az ellenséget és verd meg az ellenfelet! |
| 10 Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! |
| 11 Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! |
| 12 Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: »Kívülünk nincsen más!« |
| 13 Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. |
| 14 Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. |
| 15 Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! |
| 16 Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. |
| 17 Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben. |
| 18 Jutalmazd meg azokat, akik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak, és hallgasd meg szolgáid könyörgését |
| 19 Áronnak népedre adott áldása szerint, és vezess minket az igazság útján! Hadd tudja meg a föld minden lakója, hogy te vagy az Isten, az örökkévalóság szemlélője. |
| 20 A gyomor minden étket bevesz, de van étel, amely jobb a másiknál. |
| 21 Az íny a vadhúst vizsgálja, az értelmes szív pedig a hazug szavakat. |
| 22 A csalfa szív szomorúságot okoz, az okos férfi azonban ellenáll neki. |
| 23 A nő minden férfit elfogad, de van leány, aki különb másoknál. |
| 24 Az asszony szépsége felderíti férje arcát, és túltesz mindenen, ami szemet gyönyörködtet. |
| 25 Ha még a nyelve is kegyes, szelíd és jóságos, akkor férje nem is olyan, mint a többi emberfia. |
| 26 Aki jó asszonyt vesz el, a legkiválóbb birtokhoz jut, magához hasonló segítsége, támasztó oszlopa lesz. |
| 27 Ahol kerítés nincsen, kifosztják a birtokot, s ahol nincs asszony, a férfi szűkölködve fohászkodik. |
| 28 Ki bízik meg abban, akinek nincsen fészke, és ott tér be, ahol az éjszaka éri, és mint felövezett rabló városról városra siet? |