| 1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében. |
| 2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt. |
| 3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében, |
| 4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól: |
| 5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt; |
| 6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet. |
| 7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll. |
| 8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe; |
| 9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol. |
| 10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam, |
| 11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam. |
| 12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak, |
| 13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’ |
| 14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot, |
| 15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye. |
| 16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem. |
| 17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén. |
| 18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban, |
| 19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken. |
| 20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok, |
| 21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé. |
| 22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek. |
| 23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. |
| 24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. |
| 25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. |
| 26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, |
| 27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! |
| 28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. |
| 29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, |
| 30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. |
| 31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.« |
| 32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére, |
| 33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek. |
| 34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek. |