Proverbi 17

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Migliore è un boccon di pane secco, con quiete, Che una casa piena di animali ammazzati, con rissa	1 Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy ház tele áldozati hússal, perpatvar mellett.
2 Il servitore intendente signoreggerà sopra il figliuolo che reca vituperio, E spartirà l’eredità tra i fratelli	2 Az okos szolga úrrá lesz haszontalan fiakon, s a testvérek között ő osztja el az örökséget.
3 La coppella è per l’argento, e il fornello per l’oro; Ma il Signore prova i cuori	3 Ahogy tűzzel próbálják ki az ezüstöt, és a kemencében az aranyat, úgy vizsgálja az Úr a szíveket.
4 L’uomo maligno presta gli orecchi alle labbra inique; E l’ingannatore ascolta la lingua maliziosa	4 Gonosz szájra gonosz ember ad, és csalárd nyelvre hamis ember hallgat.
5 Chi beffa il povero fa onta a colui che l’ha fatto; Chi si rallegra della calamità altrui non resterà impunito	5 Aki lenézi a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét, aki örvend más romlásán, nem marad büntetlen.
6 I figliuoli de’ figliuoli son la corona de’ vecchi; E i padri son la gloria de’ figliuoli	6 Az öregek koronája az unokák, s a fiúk dicsősége a felmenőik.
7 Il parlar magnifico non è decevole all’uomo da nulla; Quanto meno al principe il labbro falso!	7 Nem illik ékes beszéd a balga szájába, még kevésbé hazugság az előkelő ajkára.
8 Il presente è, appo chi è dato a ricever presenti, una gioia graziosa; Dovunque si volge produce effetto	8 A remény kedves drágakő a várakozónak, bármerre fordul, okosan cselekszik.
9 Chi copre il fallo procaccia amicizia; Ma chi lo ridice disunisce gli amici	9 Aki a hibát elleplezi, barátságot teremt, aki pedig a dolgot felhányja, elhidegíti egymástól a barátokat.
10 La riprensione scende più addentro nell’uomo intendente, Che cento percosse date allo stolto	10 Többet használ a korholás az okosnak, mint száz ütleg a balgának.
11 Il malvagio non cerca altro che ribellione; Ma l’angelo crudele sarà mandato contro a lui	11 A gonosz mindig viszályt keres, de kegyetlen követet küldenek majd ellene.
12 Scontrisi pure in un uomo un’orsa, a cui sieno stati tolti i suoi figli, Anzi che un pazzo nella sua pazzia	12 Jobb találkozni a medvével, amelytől elszedték kölykeit, mint a dőrével, aki elbízza magát balgaságában.
13 Il male non si dipartirà giammai dalla casa Di chi rende il mal per lo bene	13 Ha valaki jóért rosszal fizet, annak házától a baj többé el nem távozik.
14 Chi comincia la contesa è come chi dà apritura alle acque; Però avanti che si venga alle contumelie, lascia la questione	14 A civódás kezdete gátszakadás, ezért engedj, mielőtt a perpatvar kitör.
15 Chi assolve il reo, e chi condanna il giusto, Sono amendue ugualmente abbominevoli al Signore	15 Aki a gonoszt felmenti és aki az igazat elmarasztalja: mindkettőt egyformán megveti az Úr.
16 A che serve il prezzo in mano allo stolto, Da comperar sapienza, poichè egli non ha alcun senno?	16 Mire jó a vagyon a balgának, mikor nem tud rajta bölcsességet vásárolni? Aki magasra építi házát, összeomlást keres, aki tanulni átall, bajba kerül.
17 L’amico ama in ogni tempo, E il fratello nasce per l’afflizione	17 A barát állandóan szeretetet tanúsít, és szükség idején testvérnek bizonyul!
18 L’uomo scemo di senno tocca la mano, E fa sicurtà al suo prossimo	18 Esztelen ember, aki kezességet vállal és társáért jótáll.
19 Chi ama contesa ama misfatto; Chi alza la sua porta cerca ruina	19 Aki viszályt keres, az kedveli a perpatvart, aki magas kaput épít, a romlást keresi.
20 L’uomo perverso di cuore non troverà il bene; E l’uomo stravolto nel suo parlare caderà nel male	20 A romlott szívű nem lel szerencsét, s akinek hamis a nyelve, bajba kerül.
21 Chi genera un pazzo lo genera a suo cordoglio; E il padre dello stolto non si rallegrerà	21 A maga gyalázatára látott a balga napvilágot, de atyja sem leli örömét a bolondban!
22 Il cuore allegro giova, come una medicina; Ma lo spirito afflitto secca le ossa	22 Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat.
23 L’empio prende il presente dal seno, Per pervertir le vie del giudicio	23 Elfogadja a gonosz az adományt a kebelből, hogy elcsavarja a törvény útját.
24 La sapienza è nel cospetto dell’intendente; Ma gli occhi dello stolto riguardano alle estremità della terra	24 Az okos szeme előtt a bölcsesség áll, az ostoba szeme pedig a földkerekség végein jár.
25 Il figliuolo stolto è sdegno a suo padre, Ed amaritudine a colei che l’ha partorito	25 A balga fiú bosszúsága atyjának, és keserű fájdalma szülőanyjának.
26 Egli non è bene di condannare il giusto, non pure ad ammenda, Nè che i principi battano alcuno per dirittura	26 Nincsen rendjén, ha bírságot rónak az igazra, sem ha előkelőt az igazság dacára ütleggel illetnek.
27 Chi rattiene i suoi detti è dotato di conoscimento; E chi è di spirito riservato è uomo intendente.	27 Aki visszatartja szavát, az bölcs és értelmes, az az okos férfi, aki higgadt lelkű.
28 Lo stolto stesso è reputato savio, quando si tace; E prudente, quando tiene le labbra chiuse	28 A balgát is okosnak lehet tartani, amikor hallgat, és értelmesnek, míg ajkát zárva tartja.