Isaías 17

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oráculo sobre Damasco, ¡Miren! damasco ya no será una ciudad, se ha convertido en un montón de ruinas,	1 Kijelentés Damaszkusz ellen. »Íme, Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik.
2 Sus poblaciones, abandonadas para siempre, serán para los rebaños: allí pacerán sin que nadie los moleste.	2 Elhagyottá lesznek Ároer városai, a nyájaknak jutnak, s azok ott heverésznek, anélkül, hogy valaki megzavarná őket.
3 Efraím perderá su plaza fuerte y Damasco; la realeza. El resto de Aram tendrá la misma suerte que la gloria de los hijos de Israel –oráculo del Señor de los ejércitos–.	3 Eltűnik az erőd Efraimból, a királyság Damaszkuszból, és Szíria maradéka úgy elpusztul, mint Izrael fiainak dicsősége, – mondja a Seregek Ura. –
4 Aquel día, disminuirá a la gloria de Jacob y enflaquecerá la gordura de su cuerpo.	4 Ez történik majd azon a napon: megfogyatkozik Jákob dicsősége, és húsának kövérsége lesoványodik.
5 Será como cuando el segador recoge la mies y su brazo siega las espigas, como cuando se desgranan las espigas en el valle de Refaím	5 Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja az álló gabonát, és sarlójával learatja a kalászokat; úgy lesz, mint amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében:
6 y sólo queda un residuo; o como cuando se golpea un olivo: quedan dos o tres aceitunas en lo alto de la copa, cuatro o cinco en las ramas del árbol frutal –oráculo del Señor, Dios de Israel–.	6 csak néhány szem marad belőle; s mint amikor az olajfa termését leverik: két-három bogyó marad koronája tetején, vagy négy-öt a gyümölcsfa ágain« – mondja az Úr, Izrael Istene.
7 Aquel día, el hombre volverá la mirada hacia su Creador, y sus ojos mirarán al Santo de Israel.	7 Azon a napon az ember majd Alkotójára tekint, és szeme Izrael Szentjére néz;
8 Ya no volverá la mirada hacia los altares que son obra de sus manos, ni mirará hacia los postes sagrados y los altares de incienso que fabricaron sus dedos.	8 nem tekint az oltárokra, keze műveire, és nem néz arra, amit ujjai alkottak, a fákra és az oszlopokra.
9 Aquel día, tus ciudades de refugio serán abandonadas como las de los jivitas y los amorreos delante de los hijos de Israel, y habrá una desolación.	9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint a magányos erdők és hegycsúcsok, amelyeket elhagytak Izrael fiai elől. Pusztasággá válik,
10 Porque tú has olvidado al Dios de tu salvación y no te has acordado de la Roca de tu refugio. Por eso plantas plantaciones deliciosas e injertas gajos extranjeros.	10 mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és erős Kőszikládra nem emlékeztél. Ezért ültetsz tetszetős ültetvényeket, ezért veted el idegen cserjék magvait.
11 El mismo día que plantas, los ves crecer, y a la mañana siguiente, ves germinar tu semilla. Pero la cosecha se pierde en un día funesto, y el dolor es incurable.	11 Az ültetés napján körülkeríted, és reggelre magodat kivirágoztatod. De odalesz az aratás a betegség napján, és a fájdalom gyógyíthatatlan lesz.
12 ¡Ah, ese rugido de pueblos numerosos, que rugen como rugen los mares! ¡Ese bramido de naciones, que braman como las aguas encrespadas.	12 Jaj, zúg a számtalan nép, zúgnak, mint a tengerek zúgása! Morajlanak a nemzetek: mint hatalmas vizek moraja, úgy háborognak.
13 El los amenaza, y huyen bien lejos, empujados como paja por el viento de las montañas, como la flor del cardo por el vendaval.	13 A nemzetek, mint nagy vizek moraja, úgy zúgnak. Ha ő megfenyíti azokat, messzire futnak, és elsodródnak, mint pelyva a hegyeken a széltől, és mint kóró a szélvihartól.
14 ¡Al atardecer, sobreviene el espanto, antes del amanecer, ya no existen más! Esta es la parte de los que nos despojan y la suerte de los que nos saquean.	14 Az est idején, íme, itt a rémület, és reggelre már nincsenek többé! Ez lesz az osztályrésze fosztogatóinknak, és a sorsa azoknak, akik minket kirabolnak.