Judit 6

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cuando se apaciguó el tumulto de los que rodeaban al Consejo, Holofernes, general en jefe de las fuerzas asirias, increpó a Ajior en presencia de la multitud de extranjeros y de todos los moabitas, diciéndole:	1 Amikor elült az emberek lármája, akik a tanácskozásra összejöttek, így szólt Holofernész, az asszír hadsereg vezére Áhiorhoz az idegen népek és Moáb fiai előtt:
2 «¿Quién eres tú, Ajior, y ustedes, vendidos a Efraím, para que vengan a profetizar entre nosotros como lo has hecho hoy? ¿Por qué quieres disuadirnos de hacer la guerra a la estirpe de Israel, pretextando que su Dios los protege? ¿Acaso hay otro dios fuera de Nabucodonosor? El enviará su fuerza y los exterminará de la superficie de la tierra sin que su Dios pueda librarlos.	2 »Ki vagy te, Áhior és Efraim zsoldosa, hogy próféta módjára mondtad nekünk ma, hogy Izrael fiait nem győzzük le, mert Istenük oltalmazza őket? Ki Isten, hacsak nem Nebukadnezár, az egész föld királya? Elküldi seregét, és szétszórja őket a föld színéről, és nem menti meg őket Istenük.
3 Nosotros, sus servidores, los aplastaremos como a un solo hombre, y no podrán resistir el empuje de nuestra caballería.	3 Mi az ő szolgái úgy elbánunk velük, mint egy emberrel, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.
4 Los pasaremos a sangre y fuego; sus montañas quedarán empapadas con su sangre y sus llanuras se llenarán con sus cadáveres. No lograrán resistir ante nosotros, sino que serán completamente aniquilados, dice el rey Nabucodonosor, dueño de toda la tierra. Porque él ha hablado y sus palabras no caerán en el vacío.	4 Megrohanjuk őket velük és hegyeik megittasodnak vérüktől, mezeik megtelnek halottaikkal, lábuk ereje nem lesz képes megállni előttünk, hanem teljesen elpusztulnak. Ezt mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura: ő szólt, és szavai nem maradnak üres szavak.
5 Y tú, Ajior, mercenario amonita, que has pronunciado estas palabras en un momento de desvarío, no verás más mi rostro hasta que me haya vengado de esa raza escapada de Egipto.	5 Te pedig Áhior, Ammon zsoldosa, aki kimondtad ezeket a szavakat lázadásod napján, a mai naptól kezdve nem látod arcomat, amíg meg nem bosszulom az ő fajtájukat, akik kijöttek Egyiptomból.
6 Entonces serás atravesado por la espada de mi ejército y por la lanza de mis guerreros, y caerás entre sus heridos cuando yo vuelva del combate.	6 Akkor járja át katonáim és szolgáim népének vasa oldaladat, és esel el sebesültjeikkel együtt, amikor majd eljövök.
7 Mis servidores te llevarán a la montaña y te dejarán en una de las ciudades de los desfiladeros,	7 Szolgáim most elvisznek téged a hegyvidékre. és ott hagynak a hegyoldal egyik városánál,
8 porque no morirás hasta que seas exterminado con esa gente.	8 és nem pusztulsz el, míg velük együtt meg nem semmisülsz.
9 Y si abrigas la secreta esperanza de que no serán capturados, ¡no agaches la cabeza! Yo lo he dicho, y ninguna de mis palabras dejará de cumplirse».	9 De ha hiszed szívedben, hogy nem tiprom el őket, ne essen be arcod. Szóltam, és szavaimból semmi sem vész el.«
10 Luego Holofernes ordenó a los servidores que estaban en su tienda de campaña que tomaran a Ajior, lo llevaran a Betulia y lo entregaran a los israelitas.	10 Holofernész megparancsolta a sátránál lévő szolgáinak, hogy ragadják meg Áhiort, vigyék Betúliába, és adják Izrael fiainak kezébe.
11 Ellos lo condujeron a la llanura, fuera del campamento, y después de atravesar la llanura en dirección a la montaña, llegaron junto a las fuentes que están debajo de Betulia.	11 Megragadták szolgái, és kivitték a táborból a síkságra. Innen a hegyvidék felé haladtak és eljutottak a forráshoz, amely Betúlia alatt volt.
12 Apenas los divisaron los hombres de la ciudad que estaban en la cumbre de la montaña empuñaron sus armas y salieron fuera de la ciudad, mientras los honderos arrojaban piedras para impedirles el acceso.	12 Amikor meglátták őket a hegytetőn lévő város emberei, megragadták fegyverüket, és kivonultak a hegygerincre, és minden férfi parittyájával megakadályozta előhaladásukat és köveket hajigáltak rájuk.
13 Ellos, deslizándose por la ladera de la montaña, ataron a Ajior y lo dejaron tendido al pie de la misma. Luego volvieron a presentarse ante su señor.	13 Erre megbújva a hegy alatt, megkötözték Áhiort, és otthagyták megkötözve a hegy lábánál, és visszatértek urukhoz.
14 En seguida los israelitas bajaron de su ciudad, se acercaron a él y lo desataron. Luego lo condujeron a Betulia y lo presentaron a los jefes de la ciudad,	14 Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották kötelékeiből, Betúliába vitték és városuk elöljárói elé állították,
15 que en aquellos días eran Ozías, hijo de Miqueas, de la tribu de Simeón, Cabris, hijo de Gotoniel, y Carmis, hijo de Melquiel.	15 akik azokban a napokban a Simeon törzséből való Míka fia, Ozija, Gotoniel fia, Kabri és Melkiel fia, Karmi voltak.
16 Ellos convocaron a todos los ancianos de la ciudad, y también concurrieron a la asamblea los jóvenes y las mujeres. Pusieron a Ajior en medio de todo el pueblo y Ozías lo interrogó acerca de lo sucedido.	16 Összehívták a város véneit, odagyűltek a fiatalok, az asszonyok gyermekeikkel együtt a gyülekezetbe, és Áhiort a nép közé állították, majd Ozija megkérdezte tőle, hogy mi történt.
17 El les refirió las deliberaciones del Consejo de Holofernes, lo que él mismo había dicho ante los jefes asirios, y las orgullosas amenazas de Holofernes contra el pueblo de Israel.	17 Áhior válaszában elmondta nekik Holofernész haditanácsának határozatát és azt, amit ő mondott asszír fiainak vezérei előtt és Holofernész kérkedő kijelentését Izrael háza ellen.
18 Todo el pueblo, postrándose, adoró a Dios y Exclamó:	18 Az egész nép leborult, imádta Istent és így könyörgött:
19 ¡Señor, Dios del cielo!, mira su arrogancia y compadécete de la humillación de nuestra raza: vuelve en este día tu mirada a los que te están consagrados».	19 »Urunk, egek Istene, nézd mérhetetlen gőgjüket, és könyörülj meg népünk megalázottságán, és tekints ezen a napon azok arcára, akik neked vannak szentelve.«
20 Luego tranquilizaron a Ajior y lo felicitaron efusivamente.	20 Majd megvigasztalták Áhiort, és elhalmozták dicséretükkel.
21 Al terminar la asamblea, Ozías lo llevó a su casa y ofreció un banquete a los ancianos. Y durante toda aquella noche, imploraron la ayuda del Dios de Israel.	21 Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek, és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért.