1 Judit dijo: «¡Entonen un canto a mi Dios con tamboriles, canten al Señor con címbalos; compongan en su honor un salmo de alabanza, glorifiquen e invoquen su Nombre! | 1 Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét. |
2 Porque el Señor es un Dios que pone fin a las guerras: él estableció su campamento en medio del pueblo y me libró de mis perseguidores. | 2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből. |
3 De las montañas del norte llegó Asiria, avanzó con un ejército innumerable: sus tropas obstruyeron los valles y su caballería cubrió las colinas. | 3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el. |
4 Amenazó con incendiar mis territorios y pasar a mis jóvenes al filo de la espada, con estrellar a mis pequeños contra el suelo y entregar a mis niños como presa y a mis muchachas como botín. | 4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat. |
5 ¡Pero el Señor todopoderoso los eliminó por la mano de una mujer! | 5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket. |
6 Su jefe no fue abatido por jóvenes guerreros, ni lo golpearon hijos de titanes, ni lo atacaron enormes gigantes: lo desarmó Judit, la hija de Merarí, con la hermosura de su rostro. | 6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg. |
7 Ella se quitó su ropa de luto, para exaltar a los afligidos de Israel: | 7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját, |
8 se ajustó el cabello con una diadema, se puso ropa de lino para seducirlo. | 8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa. |
9 Sus sandalias deslumbraron los ojos del guerrero, su hermosura le cautivó el corazón... ¡y la espada le cortó la cabeza! | 9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát. |
10 Los persas temblaron por su audacia y los medos se turbaron por su temeridad, | 10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek. |
11 Entonces mi pueblo humillado gritó de alegría y los otros se llenaron de espanto; mis débiles lanzaron gritos de triunfo y ellos quedaron aterrados; mi pueblo alzó su voz y ellos se dieron a la fuga. | 11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak. |
12 Hijos de jóvenes mujeres los traspasaron, los acribillaron como a esclavos fugitivos: ¡todos perecieron en el combate de mi Señor! | 12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén. |
13 Cantaré a mi Dios un canto nuevo: ¡Señor, tú eres grande y glorioso, admirable por tu poder e invencible! | 13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen. |
14 Que te sirvan todas las criaturas, porque tú lo dijiste y fueron hechas, enviaste tu espíritu y él las formó, y nadie puede resistir a tu voz. | 14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön. |
15 Las montañas y las aguas se sacudieron desde sus cimientos, las rocas se derretirán como cera en tu presencia, pero tú siempre te muestras propicio con aquellos que te temen. | 15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy. |
16 Poco vale un sacrificio de aroma agradable y menos aún toda la grasa ofrecida en holocausto, pero el que teme al Señor será grande para siempre. | 16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor. |
17 ¡Ay de las naciones que se levantan contra mi pueblo! El Señor todopoderoso los castigará en el día del Juicio: pondrá en su carne fuego y gusanos, y gemirán de dolor eternamente». | 17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« |
18 Apenas llegaron a Jerusalén, todos adoraron a Dios y, una vez que el pueblo se purificó, ofrecieron sus holocaustos, sus ofrendas voluntarias y sus dones. | 18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak. |
19 Judit dedicó todo el mobiliario de Holofernes, que el pueblo le había obsequiado, y consagró en homenaje a Dios el cortinado que ella misma había arrancado de su lecho. | 19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el. |
20 El pueblo prolongó los festejos durante tres meses delante del Templo de Jerusalén, y Judit permaneció con ellos. | 20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük. |
21 Pasado este tiempo, cada uno regresó a su herencia, Judit, por su parte, volvió a Betulia y siguió administrando sus bienes. Ella se hizo célebre en tu tiempo por todo el país. | 21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban. |
22 Muchos la pretendieron como esposa, pero ella no volvió a casarse, después que su esposo Manasés murió y fue a reunirse con sus antepasados. | 22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez. |
23 Su fama fue creciendo cada vez más, mientras envejecía en la casa de su esposo, hasta llegar a los ciento cinco años. Otorgó la libertad a su servidora, y murió en Betulia, siendo sepultada en la caverna de su esposo Manasés. | 23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el. |
24 La casa de Israel estuvo de duelo por ella durante siete días. Antes de morir había repartido sus bienes entre los parientes de su esposo Manasés y entre sus propios parientes. | 24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. |
25 Nadie atemorizó a los israelitas mientras vivió Judit, y hasta mucho tiempo después de su muerte. | 25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait. |