Premier livre de Samuel 20

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David s’était enfui des Cellules-de-Rama. Il vint trouver Jonathan et lui dit: “Qu’ai-je fait? Quelle est ma faute et quel est mon péché envers ton père, pour qu’il veuille me tuer?”	1 Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: »Mit követtem el? Mi a vétkem, s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör?«
2 Jonathan répondit: “Non, tu ne mourras pas. Mon père ne me cache rien de ce qu’il fait, que ce soit important ou non. Pourquoi donc mon père me cacherait-il cela? Tu te trompes.”	2 Ő azt mondta neki: »Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni!«
3 Mais David lui dit: “Ton père sait très bien l’amitié que tu as pour moi, et il s’est dit: Il ne faut pas que Jonathan le sache, il le prendrait très mal. Mais je te le jure par la vie de Yahvé et sur ma propre tête: il n’y a qu’un pas entre moi et la mort.”	3 Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: »Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: ‘Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!’ Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól.«
4 Alors Jonathan dit à David: “Que désires-tu? Je le ferai.”	4 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: »Bármit mondasz nekem, megteszem neked.«
5 David lui répondit: “Demain c’est la nouvelle lune, et je dois m’asseoir à côté du roi pour manger; cependant laisse-moi partir et je me cacherai dans la campagne jusqu’au troisième soir.	5 Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: »Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig.
6 Si ton père remarque mon absence, tu lui diras: “David m’a demandé la permission d’aller à Bethléem, sa ville natale, car il y a là un sacrifice annuel pour toute sa famille.	6 Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: ‘Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nemzetségének.’
7 Si ton père répond: ‘C’est bon’, ton serviteur n’a rien à craindre; mais s’il se met en colère, tu sauras qu’il a décidé ma perte.	7 Ha ő erre azt mondja: ‘Jól van’ – akkor békessége lesz szolgádnak; ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem.
8 Puisque tu as fait un pacte avec moi au nom de Yahvé, je te demande en raison de cette amitié: s’il y a une faute de ma part, tue-moi. Pourquoi me conduirais-tu jusqu’à ton père?”	8 Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz.«
9 Jonathan répondit: “Non, si je viens à savoir que mon père a décidé ta perte, je te préviendrai moi-même.”	9 Azt mondta erre Jonatán: »Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam.«
10 David dit à Jonathan: “Qui me préviendra au cas où ton père te répondrait méchamment?”	10 Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: »Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat mond neked rólam?«
11 Jonathan dit à David: “Viens, sortons dans la campagne.” Et tous deux sortirent dans la campagne.	11 Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: »Gyere, menjünk ki a mezőre.« Miután pedig mindketten kimentek a mezőre,
12 Jonathan dit alors à David: “Par Yahvé Dieu d’Israël, dès demain ou après-demain je verrai ce que mon père a dans la tête. Si tout va bien pour toi, je t’enverrai quelqu’un et je te le ferai savoir;	12 azt mondta Jonatán Dávidnak: »Uram, Izrael Istene, ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, és nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra,
13 si je ne le fais pas, que Dieu me maudisse et me maudisse encore! De même, si mon père veut te faire du mal, je te le ferai savoir. Je te laisse donc partir, va en paix; Yahvé sera avec toi comme il a été avec mon père.	13 akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, s az Úr legyen veled, miként apámmal volt.
14 Si alors je suis encore de ce monde, ne me fais pas mourir; que ta bonté pour moi soit comme celle de Yahvé.	14 De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam,
15 Ne prive jamais ma famille de ta bienveillance lorsque Yahvé aura exterminé tes ennemis de la surface de la terre.	15 ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, amikor majd az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein!«
16 Si le nom de Jonathan disparaissait avec la maison de Saül, Yahvé en demanderait compte à la famille de David.”	16 Így kötött szövetséget Jonatán Dávid házával, s az Úr így állt bosszút Dávid ellenségein.
17 Et de nouveau Jonathan fit un serment à David au nom de son amitié pour lui, car il l’aimait comme lui-même.	17 Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt – mint a saját lelkét, úgy szerette.
18 Jonathan lui dit: “C’est demain la nouvelle lune et ton absence sera remarquée, on verra que ta place est vide.	18 Aztán azt mondta neki Jonatán: »Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged.
19 Attends donc le troisième jour; alors tu descendras et tu viendras à l’endroit où tu t’étais caché la première fois. Tu resteras là à côté de la borne,	19 Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé.
20 et moi, je tirerai trois flèches de ton côté en me fixant une cible.	20 Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat,
21 Ensuite j’enverrai mon serviteur, je lui dirai: Va, recherche les flèches. Si je lui dit: Regarde, les flèches sont en deçà de toi, rapporte-les. Alors tu pourras venir car tu n’auras rien à craindre; par la vie de Yahvé il n’y aura aucun danger pour toi.	21 és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: ‘Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat.’
22 Mais si je dis à mon serviteur: Regarde, les flèches sont au-delà de toi, alors sauve-toi; cela voudra dire que Yahvé te fait partir.	22 Ha azt mondom majd a fiúnak: ‘Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket’ – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom! Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: ‘Íme, a nyilak túl vannak rajtad’, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged.
23 Pour ce qui est de notre alliance, Yahvé lui-même est entre moi et toi pour toujours.”	23 Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké!«
24 David alla se cacher dans les champs. Lorsque la nouvelle lune arriva, le roi se mit à table pour le repas.	24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn és eljött az újhold napja és a király lakomához ült.
25 Il s’assit comme chaque fois sur le siège qui est contre le mur. Jonathan était en face de lui et Abner était assis à côté de Saül, mais la place de David était vide.	25 Amikor a király, ahogy szokott, leült a fal mellett levő székére, Jonatán felállt. Ábner is leült Saul mellé, de Dávid helye üresen maradt.
26 Ce jour-là Saül ne dit rien, il pensait: “Il n’est pas pur, c’est une chose qui arrive. Sûrement il n’est pas pur.”	26 Saul aznap nem szólt semmit, mert azt gondolta, hogy talán történt vele valami, amiért nem tiszta, s még nem tisztult meg.
27 Le lendemain de la nouvelle lune, le second jour, la place de David était encore vide. Saül dit à son fils Jonathan: “Pourquoi le fils de Jessé n’est-il pas venu au repas ni hier ni aujourd’hui?”	27 Amikor eljött az újhold másodnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: »Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, sem ma a lakomára?«
28 Jonathan répondit à Saül: “David m’a demandé la permission d’aller à Bethléem.	28 Jonatán erre azt felelte Saulnak: »Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe.
29 Il m’a dit: ‘Laisse-moi aller, car nous avons un sacrifice de famille dans ma ville natale, et mon frère me l’a demandé; permets-moi de m’absenter et de voir mes frères.’ C’est pour cela qu’il n’est pas venu à la table du roi.”	29 Azt mondta: ‘Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban, s egyik testvérem meghívott; ha tehát kegyelmet találtam szemedben, hadd menjek el most hamarosan, hogy megnézzem testvéreimet.’ Ezért nem jött el a király asztalához.«
30 À ces mots, Saül se mit en colère contre Jonathan et lui dit: “Fils de prostituée! Je le savais bien, tu prends parti pour le fils de Jessé, à ta honte et à la honte de la nudité de ta mère.	30 Megharagudott erre Saul Jonatánra és azt mondta neki: »Te, férfit önként magához ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére?
31 Tant que le fils de Jessé sera de ce monde, il n’y aura de paix ni pour toi, ni pour ton royaume. Envoie donc le chercher, il mérite la mort.”	31 Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, s hozasd ide hozzám, mert halál fia!«
32 Jonathan répondit à son père Saül: “Pourquoi serait-il mis à mort? Qu’a-t-il fait?”	32 Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: »Miért haljon meg? Mit követett el?«
33 Mais Saül leva sa lance en menaçant de le frapper et Jonathan comprit que son père avait décidé la mort de David.	33 Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztüldöfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.
34 Jonathan était tellement en colère qu’il quitta la table. Ce second jour de la nouvelle lune il ne mangea rien; il était fort peiné pour David, mais aussi parce que son père l’avait insulté.	34 Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette.
35 Le lendemain matin Jonathan sortit vers la campagne pour le rendez-vous avec David; son serviteur était avec lui.	35 Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerint kiment egy kis fiúval a mezőre.
36 Il dit à son serviteur: “Cours et rapporte les flèches que je tire.” Le garçon courait mais Jonathan lançait les flèches de manière à le dépasser,	36 Ott azt mondta a fiúnak: »Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat, amelyeket ellövök.« Amikor azonban a fiú elszaladt, ellövött egy másik nyilat a fiún túlra.
37 et pendant que le jeune homme allait là où Jonathan avait tiré la flèche, Jonathan lui cria: “La flèche n’est-elle pas plus loin?”	37 Amikor a fiú arra a helyre jutott, ahol az a nyíl volt, amelyet Jonatán először lőtt ki, utána kiáltott Jonatán a fiúnak: »Íme, ott, tovább, rajtad túl is van egy nyíl.«
38 Jonathan cria encore à son serviteur: “Vite, dépêche-toi, ne t’arrête pas.” Le serviteur de Jonathan ramassa la flèche et revint vers son maître.	38 Majd ismét a fiú után kiáltott: »Siess gyorsan, ne állj meg!« Felszedte tehát a fiú Jonatán nyilait, s visszavitte urához,
39 Le serviteur ne savait rien de tout cela, seuls Jonathan et David étaient au courant.	39 de hogy miről van szó, egyáltalán nem tudta, mert csak Jonatán és Dávid tudta a dolgot.
40 Puis Jonathan remit ses armes à son serviteur en lui disant: “Va et reporte-les à la ville.”	40 Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: »Eredj, s vidd be a városba.«
41 Lorsque le serviteur fut parti, David sortit de sa cachette, il tomba la face contre terre et se prosterna trois fois. Ensuite ils s’embrassèrent l’un l’autre, et ils pleurèrent longuement l’un sur l’autre, mais le moment de partir était venu pour David.	41 Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt dél felé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid.
42 Alors Jonathan lui dit: “Va en paix. Nous nous sommes fait un serment l’un à l’autre au nom de Yahvé, Yahvé sera entre moi et toi, entre ma race et ta race pour toujours.”	42 Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: »Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között – az álljon mindörökké.«