Livre d'Ézéchiel 2

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il me dit: “Fils d’homme, tiens-toi debout, je te parlerai.”	1 Így szólt hozzám: »Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled.«
2 Au moment même où il me parle, un esprit entre en moi et me fait tenir debout; alors je l’entends me dire:	2 És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt
3 “Fils d’homme, je t’envoie vers les Israélites, vers un peuple de rebelles qui se sont révoltés contre moi; eux et leurs pères m’ont été infidèles jusqu’à ce jour.	3 és mondta: »Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet.
4 Je t’envoie vers cette race de têtes dures et de cœurs obstinés pour que tu leur dises: Voici la parole de Yahvé…!	4 Kemény arcúak és megátalkodott szívűek fiaik is, akikhez küldelek; mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten!
5 “Ils t’écouteront ou ne t’écouteront pas - car c’est une race de rebelles - mais ils sauront qu’il y a un prophète au milieu d’eux.	5 Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!
6 Et toi, fils d’homme, ne les crains pas, ne crains pas leurs menaces; ils seront pour toi comme des ronces ou des orties, comme un scorpion là où tu t’es assis. N’aie pas peur de leurs paroles, ne crains pas devant eux: ils ne sont qu’une race de rebelles.	6 Tehát te, emberfia, ne félj tőlük és ne ijedj meg beszédeiktől se, ha hitetlenek és lázongók is veled szemben, és ha skorpiókkal kell is együtt laknod. Szavaiktól ne félj, és arcuktól ne remegj, mert ellenszegülő ház ez.
7 Tu leur diras mes paroles, qu’ils t’écoutent ou ne t’écoutent pas, car ils sont une race de rebelles.	7 Mondd tehát nekik igéimet; hátha meghallják és elhagyják bűneiket, mert haragra ingerelnek engem!
8 “Maintenant, fils d’homme, écoute ce que je vais te dire, ne te rebelle pas comme cette race de rebelles, mais ouvre la bouche et mange ce que je te donne.”	8 Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok.«
9 Je regardai: une main se tendit vers moi qui tenait le rouleau d’un livre.	9 Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, az siralom, gyászének és jajszó volt.
10 Il le déroula devant moi; c’était écrit sur l’endroit et sur l’envers, et ce n’étaient que chants funèbres, lamentations et gémissements.