Livre d'Isaïe 64

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ce serait comme un fagot qui s’enflamme, comme l’eau qui bout sur le feu. Tu ferais connaître ton Nom à tes adversaires, et devant ta face les nations trembleraient,	1 Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét, és a vizet felforralja a tűz, ismertesd meg nevedet ellenségeiddel, hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,
2 te voyant accomplir des prodiges jamais vus.	2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!
3 Jamais on n’a entendu dire, jamais on n’a appris, l’œil n’a jamais vu un Dieu, en dehors de toi, faire de telles choses pour ceux qui se confient en lui:	3 Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik.
4 tu venais à la rencontre de ceux qui pratiquaient la justice, qui suivaient tes voies et se souvenaient de toi. Tu t’es mis en colère car nous avons péché; nous avons mal agi, mais nous serons sauvés.	4 Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!
5 Tous nous sommes comme l’impur, et nos mérites ne valent pas mieux qu’un linge souillé: nous sommes tous comme des feuilles mortes et nos péchés comme le vent nous emportent.	5 Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.
6 Plus personne n’invoque ton nom, nul ne se reprend pour se raccrocher à toi: tu nous as caché ta face, tu nous as livrés au pouvoir de nos péchés.	6 Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.
7 Pourtant, Yahvé, tu es notre père; nous sommes l’argile et tu nous as façonnés, nous sommes tous l’œuvre de tes mains.	7 De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.
8 Ne t’emporte pas davantage, ô Yahvé, ne te rappelle pas constamment nos fautes. Regarde-nous, ne sommes-nous pas tous ton peuple?	8 Ne haragudj, Uram, oly nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!
9 Or tes villes saintes sont devenues un désert, Sion n’est plus qu’un désert, et Jérusalem une ruine.	9 Szent városaid pusztasággá lettek, a Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem elhagyatottá.
10 Notre Temple saint et magnifique, où nos pères te célébraient, a été dévoré par les flammes; ce que nous avions de plus cher est aujourd’hui en ruines.	10 A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt, ahol atyáink dicsértek téged, tűz martaléka lett, és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.
11 Devant tout cela, Yahvé, resteras-tu sans bouger? Vas-tu te taire et nous humilier au dernier point?	11 Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram? Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?