Livre d'Isaïe 6

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 L’année de la mort du roi Ozias, je vis le Seigneur assis sur un trône haut et surélevé; les pans de son manteau remplissaient le Sanctuaire.	1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.
2 Des séraphins se tenaient au-dessus de lui; chacun d’eux avait six ailes; de deux ailes ils se couvraient la face, de deux ailes ils se couvraient les pieds, de deux ailes ils volaient.	2 Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek.
3 Ils se criaient l’un à l’autre: “Saint, saint, saint, Yahvé Sabaot! Toute la terre est remplie de sa Gloire.”	3 Az egyik így kiáltott a másiknak: »Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!«
4 Cette acclamation faisait trembler les poteaux du portail: le Temple se remplit de fumée.	4 Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel.
5 Alors je dis: “Malheur à moi, je suis perdu! Oui, je suis un homme aux lèvres impures, je vis au milieu d’un peuple aux lèvres impures, et mes yeux ont vu le roi, Yahvé Sabaot!”	5 Ekkor így szóltam: »Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
6 L’un des séraphins vola vers moi. Dans sa main il tenait un charbon ardent qu’il avait pris sur l’autel avec des pincettes.	6 Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról.
7 Il me toucha la bouche et me dit: “Regarde, ce charbon a touché tes lèvres, ta faute est effacée, ton péché est pardonné.”	7 Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: »Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.«
8 Alors j’entendis la voix du Seigneur: “Qui enverrai-je, disait-il, qui ira pour nous?” Je répondis: “Me voici, envoie-moi!”	8 Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Ekkor azt mondtam: »Íme, itt vagyok, engem küldj!«
9 Alors le Seigneur me dit: “Va! Tu diras à ce peuple: Écoutez, écoutez donc sans comprendre! Regardez, regardez toujours sans rien voir!	9 Erre így szólt: »Menj, és mondd ennek a népnek: ‘Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
10 Tu vas endurcir le cœur de ce peuple, boucher ses oreilles et obscurcir ses yeux; que surtout ses yeux ne voient pas, que ses oreilles n’entendent pas… sinon son cœur comprendrait, il se convertirait et serait guéri.”	10 Tedd hájassá e nép szívét, fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le, hogy ne lásson szemével, fülével ne halljon, és szívével ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«
11 Je répondis: “Jusqu’à quand Seigneur?” Le Seigneur me dit: “Jusqu’à ce que les villes soient détruites, inhabitées, les maisons sans personne, les champs dévastés et ravagés,	11 Erre megkérdeztem: »Meddig, Uram?« Ő így szólt: »Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek, a házak emberek nélkül, és a szántóföld pusztává nem válik.«
12 jusqu’à ce que Yahvé en ait chassé les hommes et que la terre reste à l’abandon.	12 Eltávolítja az Úr az embereket, és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
13 S’il en restait encore un dixième, il serait brûlé à son tour comme la souche du térébinthe et du chêne lorsqu’ils sont abattus. De la souche, pourtant, sortira une race sainte.”	13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi, az is csak elpusztul újra, mint a terebint és mint a tölgyfa, amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke: szent mag a törzsöke.