Livre de la Genèse 32

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Laban se leva de bon matin, il embrassa ses fils et ses filles, les bénit et s’en retourna. C’est ainsi que Laban retourna chez lui.	1 Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket, és visszatért lakóhelyére.
2 Jacob continua son chemin et les anges de Dieu le rencontrèrent.	2 Jákob pedig folytatta megkezdett útját. Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai.
3 Lorsqu’il les vit, Jacob s’écria: “C’est un camp de Dieu!” C’est pourquoi il donna à cet endroit le nom de Double Camp.	3 Amikor meglátta őket, így szólt: »Isten tábora ez!« Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak (azaz Két Tábornak).
4 Jacob envoya des messagers devant lui vers son frère Ésaü, à Séïr dans la campagne d’Édom.	4 Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához, Szeír földjére, Edom vidékére.
5 Il leur donna cet ordre: “Vous parlerez ainsi à mon seigneur Ésaü: Voici ce que ton serviteur Jacob te fait dire: J’ai séjourné chez Laban et je m’y suis attardé jusqu’à maintenant.	5 Megparancsolta nekik: »Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig.
6 J’y ai acquis des bœufs et des ânes, du petit bétail, des serviteurs et des servantes. J’ai donc envoyé mes gens pour te l’annoncer et trouver ainsi grâce à tes yeux.”	6 Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt!«
7 Les messagers revinrent vers Jacob en disant: “Nous avons rejoint ton frère Ésaü; il marche à ta rencontre avec 400 hommes.”	7 Amikor a követek visszatértek Jákobhoz, elmondták: »Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, és íme, ő siet eléd négyszáz emberrel!«
8 Jacob eut alors très peur et il fut saisi d’angoisse. Il partagea en deux camps les gens qui étaient avec lui, ainsi que le petit et le gros bétail; il fit de même pour les chameaux.	8 Jákob erre nagyon megijedt. Két táborra osztotta a vele lévő népet, valamint a nyájakat és a juhokat, a marhákat és a tevéket,
9 Car il se disait: “Si Ésaü rejoint un camp et l’attaque, l’autre pourra s’échapper.”	9 és azt mondta: »Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja és megveri, a másik tábor megmarad és megmenekül.«
10 Jacob dit alors: “Dieu de mon père Abraham et Dieu de mon père Isaac, ô Yahvé, toi qui m’as dit: Retourne dans ton pays et dans ta patrie et je te ferai du bien,	10 Jákob ezután így szólt: »Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki azt mondtad nekem: ‘Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled’!
11 je suis trop peu de chose pour mériter toutes tes faveurs et toute la fidélité que tu as montrées à ton serviteur. Je n’avais en effet que ce bâton lorsque j’ai traversé ce Jourdain, et maintenant, j’ai de quoi former deux camps.	11 Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most.
12 Délivre-moi de la main de mon frère, de la main d’Ésaü, car j’ai peur qu’il ne vienne et nous frappe, la mère avec les enfants.	12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből, mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy megtaláljon ölni anyát és gyermeket egyaránt!
13 Or c’est toi qui m’as dit: Je te ferai du bien et je rendrai ta descendance comme le sable de la mer: le nombre en sera tel qu’on ne pourra le compter.”	13 Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokját, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet!«
14 Et Jacob passa la nuit en cet endroit. Jacob prit sur ses biens de quoi faire un cadeau à son frère Ésaü:	14 Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak
15 200 chèvres et 20 boucs, 200 brebis et 20 béliers,	15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,
16 30 chamelles qui allaitaient, avec leurs petits, 40 vaches et 10 taureaux, 20 ânesses et 10 ânons.	16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.
17 Il confia chaque troupeau séparément à l’un de ses serviteurs, puis il leur dit: “Passez devant moi et laissez un espace après chaque troupeau.”	17 Aztán külön-külön elküldte szolgáival ezeket a nyájakat, a szolgáinak pedig meghagyta: »Vonuljatok előttem úgy, hogy szabad tér legyen az egyes nyájak között!«
18 Au premier il donna cet ordre: “Quand mon frère Ésaü te rencontrera, il te posera la question: À qui appartiens-tu et où vas-tu? À qui appartient ce que tu as là?	18 A legelöl lévőnek azt parancsolta: »Ha találkozol bátyámmal, Ézsauval, és megkérdezi tőled: ‘Kié vagy?’ vagy: ‘Hová mégy?’ vagy: ‘Kié az, amit terelsz?’,
19 Alors tu répondras: Tout appartient à ton serviteur Jacob. C’est un cadeau qu’il envoie à mon seigneur Ésaü, lui-même arrive derrière nous.”	19 ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk.«
20 Il donna également ses instructions au deuxième, puis au troisième, bref, à tous ceux qui accompagnaient les troupeaux. Il leur disait: “Voilà comment vous parlerez à Ésaü quand vous le rencontrerez,	20 Hasonló parancsot adott a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájakat hajtották: »Ugyanezekkel a szavakkal szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,
21 vous lui direz: Ton serviteur Jacob arrive tout de suite derrière nous.” Il pensait en effet: “Le cadeau que j’envoie devant moi l’apaisera et je pourrai alors le regarder en face. Peut-être me fera-t-il bon accueil.”	21 és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. – Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elöl halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!«
22 Il envoya donc le cadeau en avant de lui. Quant à lui, il passa cette nuit-là dans le camp.	22 Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.
23 Durant la nuit il alla prendre ses deux femmes et ses deux servantes ainsi que les onze enfants pour passer le gué du Yabok.	23 Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
24 Après les avoir pris et leur avoir fait passer le torrent, il fit passer tout ce qu’il avait.	24 Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,
25 Et Jacob resta seul. Quelqu’un lutta avec lui jusqu’au lever du jour.	25 aztán egyedül maradt. És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.
26 Voyant qu’il ne pouvait dominer Jacob, il le toucha à l’articulation de la hanche, et la hanche de Jacob se démit tandis qu’il luttait avec lui.	26 Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.
27 L’autre lui dit: “Laisse-moi partir, car le jour se lève.” Mais Jacob répondit: “Je ne te laisserai pas partir avant que tu ne m’aies donné la bénédiction.”	27 Aztán arra kérte: »Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!« Ő azt felelte: »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!«
28 L’autre lui dit: “Quel est ton nom?” Il répondit: “Jacob.”	28 Erre a férfi megkérdezte: »Mi a neved?« Ő azt felelte: »Jákob.«
29 L’autre lui dit: “On ne t’appellera plus Jacob, mais Israël, car tu as lutté avec Dieu comme avec les hommes, et tu as eu le dessus.”	29 A férfi ekkor így szólt: »Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!«
30 Jacob l’interrogea et lui dit: “Révèle-moi ton nom.” Il répondit: “Pourquoi demandes-tu mon nom?” Mais là, il le bénit.	30 Erre Jákob megkérdezte tőle: »Mondd meg nekem, mi a neved?« Az így felelt: »Miért kérdezed a nevemet?« És azzal megáldotta őt azon a helyen.
31 Jacob donna à ce lieu le nom de Pénuel car, dit-il: “J’ai vu Dieu face à face et j’ai eu la vie sauve.”	31 Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: »Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!«
32 Le soleil était déjà haut quand il passa Pénuel, et lui allait, boitant de la hanche.	32 A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. –
33 C’est pourquoi les fils d’Israël ne mangent pas jusqu’à ce jour le nerf sciatique qui est à l’articulation de la hanche, car c’est à l’articulation de la hanche que Jacob fut touché, au nerf sciatique.	33 Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.