Cantico dei cantici 4

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (LA VOCE DI CRISTO ALLA CHIESA) Come se' tu bella, amica mia, come se' tu bella! Li occhi tuoi paiono di colombe, sanza quello che stae celato. Li capelli tuoi sono sì come greggie di capre, che montarono del monte di Galaad.	1 De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről.
2 Li denti tuoi sì come greggie di pecore tondute, che vennero dal guazzatoio; ciascuna con due agnelli, e non è alcuna sterile tra esse.	2 Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
3 Li labbri tuoi sono sì come la vite che gocciola; il parlare tuo è dolce. Sì come pezzi di melagrana sono le tue gote, sanza quello che dentro s' asconde.	3 Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött.
4 Il collo tuo è sì come la torre di David, la quale è edificata colli merli; mille scudi pendono da quella, e ogni armadura d' uomini forti.	4 Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.
5 Due tue mammelle sono sì come due cavrioli di cervia gemelli, che si pascono ne' gigli,	5 Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek.
6 per insino che il die se ne vada, e chininsi l'ombre della notte. (LO SPOSO DICE DELLA SPOSA) Io anderò al monte della mirra e allo poggio dello incenso. (LO SPOSO ALLA SPOSA)	6 Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához.
7 Tutta se' bella, amica mia, e macula non è in te.	7 Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned!
8 Vieni del Libano, sposa mia, vieni del Libano, vieni; che sarai coronata del capo di monte Amana, e della cima del monte Sanir ed Ermon, de' covaccioli de' leoni, del saltamento de' pardi.	8 Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit.
9 Feristi il cuor mio, sorella mia sposa; feristi il cuore mio coll' uno de' tuoi occhi, e coll' uno delli capelli del tuo collo.	9 Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével!
10 Come belle sono le mammelle tue, sorella mia sposa le mammelle tue sono più belle che il vino, e l'odore delli unguenti tuoi si è sopra tutti li odori delle spezie.	10 Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!
11 La cera col miele stilla le tue labbra, sposa; miele e latte sono sotto la lingua tua; e lo odore delle tue vestimenta è sì come odore d' incenso.	11 Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat.
12 L'orto chiuso, sorore mia, sposa mia, l' orto chiuso, il fonte segnato.	12 Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás.
13 Le emissioni tue è uno paradiso di meligrani colli frutti delli pomi. Li cipri col nardo.	13 Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok,
14 lo nardo e lo zafferano, la cassia e lo cinnamomo con tutti li àrbori di Libano; mirra e aloe con tutti li primi unguenti;	14 nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam.
15 fonte d'orti, pozzo d'acque vive, (però) che discorrono impetuosamente di Libano. (CRISTO CHIAMA LE GENTI)	15 A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.
16 Vieni, vento di tramontana, e vieni, vento di mezzodì; spira nell' orto mio, e abbondino li suoi aromati.	16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!