Jeremiæ 5

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Circuite vias Ierusalem et aspicite et considerate et quaerite in plateis eius, an inveniatis virum, an sit qui faciat iudicium et quaerentem fidem, et propitius ero ei.	1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét és tudakozódjatok, kutassatok a terein! Vajon találtok-e olyan embert, van-e olyan, aki jog szerint cselekszik, és hűségre törekszik? Akkor megbocsátok neki.
2 Quod si etiam “ Vivit Dominus! ” dixerint, certe falso iurabunt.	2 Ha így szólnak is: »Él az Úr!«, mégis hamisan esküsznek.
3 Domine, nonne oculi tui respiciunt fidem? Percussisti eos, et non doluerunt, attrivisti eos, et renuerunt accipere disciplinam: induraverunt facies suas supra petram, noluerunt reverti.	3 Uram, nemde szemed a hűséget nézi? Megverted őket, de nem fájlalták, végeztél velük, de vonakodtak megfogadni az intelmet; keményebbé tették arcukat a kősziklánál, vonakodtak megtérni.
4 Ego autem dixi: “ Ecce pauperes illi stulte agunt, quia ignorant viam Domini, iudicium Dei sui.	4 Én pedig így szóltam: »Csak a szegények oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.
5 Ibo igitur ad optimates et loquar eis; ipsi enim noverunt viam Domini, iudicium Dei sui ”. Ecce hi simul confregerunt iugum, ruperunt vincula.	5 Elmegyek hát a hatalmasokhoz, és beszélek velük, mert ők ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.« De ők éppúgy összetörték az igát, széttépték a kötelékeket.
6 Idcirco percussit eos leo de silva, lupus deserti vastabit eos, pardus vigilans super civitates eorum: omnis, qui egressus fuerit ex eis, lacerabitur, quia multiplicatae sunt praevaricationes eorum, confortatae sunt aversiones eorum.	6 Ezért megöli őket az oroszlán az erdőből, a pusztai farkas elpusztítja őket; párduc leselkedik városaik előtt, széttép mindenkit, aki kijön onnan; mert megsokasodtak vétkeik, elhatalmasodtak elpártolásaik.
7 “ Super quo propitius tibi esse potero? Filii tui dereliquerunt me et iuraverunt in his, qui non sunt dii; saturavi eos, et moechati sunt et in domum meretricis gregatim confluebant.	7 »Miért bocsássak meg neked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküdtek, akik nem istenek. Jóllakattam őket, mégis házasságot törtek, és parázna nő házába sereglenek.
8 Equi impinguati et admissarii facti sunt: unusquisque ad uxorem proximi sui hinniebat.	8 Jól táplált, viháncoló lovakká lettek, mindegyik a másik feleségére nyerít.
9 Numquid super his non visitabo, dicit Dominus, et in gente tali non ulciscetur anima mea?	9 Vajon ezeket ne kérjem számon? – mondja az Úr. – Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
10 Ascendite muros eius et dissipate, consummationem autem nolite facere; auferte propagines eius, quia non sunt Domini.	10 Menjetek fel szőlősteraszaira, és pusztítsátok, de véget ne vessetek neki! Távolítsátok el indáit, mert nem az Úréi azok!
11 Praevaricatione enim praevaricata est in me domus Israel et domus Iudae ”, ait Dominus.	11 Mert teljesen hűtlen lett hozzám Izrael háza és Júda háza« – mondja az Úr.
12 Negaverunt Dominum et dixerunt: “Non est ipse; neque veniet super nos malum, et gladium et famem non videbimus.	12 Megtagadták az Urat, és így szóltak: »Nincs ő! Nem is jön ránk baj, kardot és éhínséget nem fogunk látni!
13 Prophetae erunt in ventum, et responsum non est in eis. Haec ergo evenient illis ”.	13 A próféták széllé lesznek, és az ige nincsen bennük. Így fog történni velük.«
14 Propterea haec dicit Dominus, Deus exercituum: “ Quia locuti estis verbum istud, ecce ego do verba mea in ore tuo in ignem et populum istum in ligna, et vorabit eos.	14 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Mivel ezt az igét mondtátok, íme, én tűzzé teszem igéimet a szádban, ezt a népet pedig fává, és meg fogja emészteni őket.
15 Ecce ego adducam super vos gentem de longinquo, domus Israel, ait Dominus, gentem robustam, gentem antiquam, gentem, cuius ignorabis linguam nec intelleges quid loquatur.	15 Íme, én elhozok rátok egy nemzetet a távolból, Izrael háza – mondja az Úr. – Erős nemzet az, ősidőből való nemzet, olyan nemzet, melynek nem ismered nyelvét, és nem érted, mit beszél.
16 Pharetra eius quasi sepulcrum patens universi fortes.	16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök.
17 Et comedet segetes tuas et panem tuum, devorabit filios tuos et filias tuas, comedet gregem tuum et armenta tua, comedet vineam tuam et ficum tuam; et conteret urbes munitas tuas, in quibus tu habes fiduciam, gladio.	17 Elemészti aratásodat és kenyeredet, elemészti fiaidat és leányaidat, elemészti juhaidat és marháidat, elemészti szőlődet és fügefádat; karddal lerombolja megerősített városaidat, amelyekben bizakodsz.
18 Verumtamen et in diebus illis, ait Dominus, non faciam in vobis consummationem ”.	18 De azokban a napokban sem vetek véget nektek« – mondja az Úr.
19 Quod si dixeritis: “ Quare fecit nobis Dominus Deus noster haec omnia? ”,dices ad eos: “ Sicut dereliquistis me et servistis diis alienis in terravestra, sic servietis alienis in terra non vestra ”.	19 Ha majd azt mondjátok: »Miért tette velünk mindezt az Úr, a mi Istenünk?«, akkor mondd nekik: »Amint elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, úgy fogtok majd idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.«
20 Annuntiate hoc domui Iacob et auditum facite in Iuda dicentes:	20 Hirdessétek ezt Jákob házában, és adjátok tudtul Júdában:
21 “ Audi, popule stulte, qui non habes cor, qui habentes oculos non vident, et aures et non audiunt.	21 »Halljátok hát ezt, ostoba nép, melynek nincs esze! Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak.
22 Numquid me non timebitis, ait Dominus, et a facie mea non trepidabitis? Qui posui arenam terminum mari, praeceptum sempiternum, quod non praeteribit; et commovebuntur et non poterunt, et intumescent fluctus eius, et non transibunt illud ”.	22 Vajon nem féltek engem? – mondja az Úr. – Vagy színem előtt nem remegtek? Én tettem a fövenyt a tenger határává, örök korlátként, melyet nem léphet át. Háborognak, de nem bírnak vele hullámai, és zúgnak, de nem lépik át.«
23 Populo autem huic factum est cor contumax et rebelle; recesserunt et abierunt	23 Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek.
24 et non dixerunt in corde suo: “ Metuamus Dominum Deum nostrum, qui dat nobis pluviam temporaneam et serotinam in tempore suo, hebdomadas statutas messis custodientem nobis ”.	24 Nem mondták szívükben: »Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében; az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk!«
25 Iniquitates vestrae declinaverunt haec, et peccata vestra prohibuerunt bonum a vobis,	25 Bűneitek hiúsították meg ezeket, és vétkeitek tartották vissza tőletek a jót.
26 quia inventi sunt in populo meo impii, insidiantes quasi incurvati aucupes, laqueos ponentes ad capiendos viros.	26 Mert népem között istentelenek találhatók: leselkednek, ahogy lehajolnak a madarászok, csapdát állítanak, embereket fognak meg.
27 Sicut decipula plena avibus, sic domus eorum plenae dolo; ideo magnificati sunt et ditati,	27 Amint a kalitka tele van madárral, úgy vannak tele házaik csalárdsággal; ezért lettek nagyok és gazdagok.
28 incrassati sunt et impinguati: et transgressi sunt terminos mali. Causam non iudicaverunt, causam pupilli, ut ipsi prospere agant, et iudicium pauperum non iudicaverunt.	28 Kövérek és hájasak lettek, és a gonoszságban sem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet a perben, az árva perében, hogy sikerre vigyék; és a szegények jogát nem védik meg.
29 Numquid super his non visitabo, dicit Dominus, aut super gentem huiuscemodi non ulciscetur anima mea?	29 Vajon ezeket ne kérjem számon? – mondja az Úr. – Vagy ilyen nemzeten ne bosszuljam meg magam?
30 Stupor et mirabilia facta sunt in terra:	30 Borzalmas és rettenetes dolgok történnek az országban:
31 prophetae prophetabant mendacium, et sacerdotes applaudebant manibus suis, et populus meus dilexit talia. Quid igitur facietis in novissimo eius?	31 a próféták hazugságot prófétálnak, és a papok mellettük hatalmaskodnak, népem pedig szereti ezt. De mit tesztek majd a végén?