Jeremiæ 10

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Audite verbum, quod locutus est Dominus super vos, domus Israel.	1 Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!
2 Haecdicit Dominus: “ Iuxta vias gentium nolite discere et a signis caeli nolite metuere, quae timent gentes,	2 Így szól az Úr: »A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és az égi jelektől meg ne rémüljetek, mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!
3 quia leges populorum vanae sunt. Quia lignum de saltu praecidit opus manuum artificis in ascia,	3 Mert a népek szokásai hiábavalóság; hiszen fát vágnak ki az erdőből, mesterember keze készíti fejszével.
4 argento et auro decoravit illud, clavis et malleis firmavit, ut non moveatur;	4 Ezüsttel és arannyal szépíti; szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.
5 sicut formido in cucumerario sunt et non loquentur, portantur, quia incedere non valent: nolite ergo timere ea, quia nec male possunt facere nec bene ”.	5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek; hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat, de jót tenni sem tudnak!«
6 Non est similis tui, Domine; magnus es tu, et magnum nomen tuum in fortitudine.	6 Nincs senki olyan, mint te, Uram! Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.
7 Quis non timebit te, o rex gentium? Te enim decet, quoniam inter cunctos sapientes gentium et in universis regnis earum nullus est similis tui.	7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Hiszen téged illet ez, mert a nemzetek összes bölcsei között és összes királyságukban nincs senki olyan, mint te!
8 Pariter insipientes et fatui sunt; doctrina vanitatis eorum lignum est.	8 Egytől egyig ostobák és balgák; hiábavalóságok tana: csak fa az;
9 Argentum involutum, quod de Tharsis affertur, et aurum de Ophaz, opus artificis et manuum aurificis, hyacinthus et purpura indumentum eorum; opus artificum universa haec.	9 Tarzisból hozott vékony ezüstlemez és Ofázból való arany, mesterember és ötvös kezének műve. Kék és vörös bíbor a ruhájuk, szakértők műve valamennyi.
10 Dominus autem Deus verus est, ipse Deus vivens et rex sempiternus; ab indignatione eius commovebitur terra, et non sustinebunt gentes comminationem eius.	10 Az Úr azonban igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló Király. Haragjától megrendül a föld, és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.
11 Sic ergo dicetis eis: “ Dii, qui caelos et terram non fecerunt, pereant deterra et de his, quae sub caelis sunt ”.	11 Így szóljatok hozzájuk »Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, el fognak veszni a földről és az ég alól!«
12 Qui fecit terram in fortitudine sua, firmavit orbem in sapientia sua et prudentia sua extendit caelos.	12 Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,
13 Ad vocem suam dat multitudinem aquarum in caelo et elevat nebulas ab extremitatibus terrae; fulgura in pluviam facit et educit ventum de thesauris suis.	13 annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.
14 Stultus factus est omnis homo absque scientia; confusus est omnis artifex in sculptili, quoniam falsum est, quod conflavit, et non est spiritus in eis.	14 Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.
15 Vana sunt et opus risu dignum; in tempore visitationis suae peribunt.	15 Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.
16 Non est his similis pars Iacob: qui enim formavit omnia, ipse est, et Israel tribus hereditatis eius, Dominus exercituum nomen illi.	16 Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.
17 Congrega de terra sarcinam tuam, quae habitas in obsidione,	17 Szedd össze a földről csomagodat, aki az ostromlott helyen laksz!
18 quia haec dicit Dominus: “ Ecce ego longe proiciam habitatores terrae in hac vice et tribulabo eos, ita ut inveniant me ”.	18 Mert így szól az Úr: »Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal, és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.«
19 Vae mihi super contritione mea, pessima plaga mea! Ego autem dixi: “ Plane haec infirmitas mea est, et portabo illam ”.	19 Jaj nekem összetörésem miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Én pedig azt mondtam: »Igen, ez az én betegségem, majd elviselem!«
20 Tabernaculum meum vastatum est, omnes funiculi mei dirupti sunt; filii mei exierunt a me et non subsistunt, non est qui extendat ultra tentorium meum et erigat pelles meas.	20 Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé. Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat, és felvonja sátorkárpitjaimat.
21 Quia stulte egerunt pastores et Dominum non quaesierunt; propterea non prosperati sunt, et omnis grex eorum dispersus est.	21 Bizony, ostobák lettek a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem boldogultak, és egész nyájuk szétszóródott.
22 Vox auditionis ecce venit et commotio magna de terra aquilonis, ut ponat civitates Iudae solitudinem et habitaculum thoum.	22 Íme, zaj hangja jön, és nagy zúgás észak földjéről, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
23 “ Scio, Domine, quia non est hominis via eius, nec viri est, ut ambulet et dirigat gressus suos.	23 »Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; nem a járó férfira tartozik, hogy irányítsa lépteit.
24 Corripe me, Domine, verumtamen in iudicio et non in furore tuo, ne forte ad nihilum redigas me ”.	24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, nehogy semmivé tégy!«
25 Effunde indignationem tuam super gentes, quae non cognoverunt te, et super cognationes, quae nomen tuum non invocaverunt; quia comederunt Iacob et devoraverunt eum et consumpserunt illum et pascua eius dissipaverunt.	25 Öntsd ki indulatodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetségekre, melyek nem szólítják nevedet; mert fölemésztették Jákobot, fölemésztették őt és megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították.