Jó 39

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Numquid nosti tempus partus ibicum in petris vel parturientes cervas observasti?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Dinumerasti menses conceptus earum et scisti tempus partus earum?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 Incurvantur ad fetum et pariunt et fetus suos emittunt.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 Impinguantur filii earum et adolescunt in campo, egrediuntur et non revertuntur ad eas.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Quis dimisit onagrum liberum, et vincula ipsius quis solvit?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 Cui dedi in solitudine domum et tabernacula eius in terra salsuginis.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Contemnit multitudinem civitatis, clamorem exactoris non audit.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 Explorat montes pascuae suae et virentia quaeque perquirit.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Numquid volet taurus ferus servire tibi aut morabitur ad praesepe tuum?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Numquid alligabis taurum ferum ad arandum loro tuo, aut confringet glebas vallium post te?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Numquid fiduciam habebis in magna fortitudine eius et derelinques ei labores tuos?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Numquid credes illi quod revertatur et sementem in aream tuam congreget?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 Ala struthionis laeta est, penna vero ciconiae et avolat.	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Quando derelinquit ova sua in terra, in pulvere calefiunt.	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 Obliviscitur quod pes conculcet ea, aut bestia agri conterat.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 Duratur ad filios suos quasi non sint sui; frustra laborans nullo timore anxiatur.	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 Privavit enim eam Deus sapientia nec dedit illi intellegentiam.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 Cum tempus fuerit, in altum alas erigit, deridet equum et ascensorem eius.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Numquid praebebis equo fortitudinem aut circumdabis collo eius iubam?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Numquid suscitabis eum quasi locustas? Gloria hinnitus eius terror;	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 vallem ungula fodit, exsultat audacter, in occursum pergit armatis.	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 Contemnit pavorem nec territur neque cedit gladio.	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Super ipsum sonabit pharetra, micat hasta et acinaces.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 Fervens et fremens sorbet terram nec consistet, cum tubae sonaverit clangor.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Ubi audierit bucinam, dicit: “Uah!”. Procul odoratur bellum, exhortationem ducum et ululatum exercitus.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Numquid per sapientiam tuam plumescit accipiter, expandens alas suas ad austrum?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Numquid ad praeceptum tuum elevabitur aquila et in arduis ponet nidum suum?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 In petris manet et in praeruptis silicibus commoratur atque in culmine et arce.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 Inde contemplatur escam, et de longe oculi eius prospiciunt.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 Pulli eius lambent sanguinem; et, ubicumque cadaver fuerit, statim adest ”.	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«