Salmos 74

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Poema. De Asaf. ¿Por qué has de rechazar, oh Dios, por siempre, por qué humear de cólera contra el rebaño de tu pasto?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Acuérdate de la comunidad que de antiguo adquiriste, la que tú rescataste, tribu de tu heredad, y del monte Sión donde pusiste tu morada.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Guía tus pasos a estas ruinas sin fin: todo en el santuario lo ha devastado el enemigo.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 En el lugar de tus reuniones rugieron tus adversarios, pusieron sus enseñas, enseñas	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 que no se conocían, en el frontón de la entrada. Machetes en bosque espeso,	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 a una cercenaban sus jambas, y con hacha y martillo desgajaban.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 Prendieron fuego a tu santuario, por tierra profanaron la mansión de tu nombre.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Dijeron en su corazón: «¡Destruyámoslos en bloque!» Quemaron en la tierra todo lugar de santa reunión.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 No vemos nuestras enseñas, no existen ya profetas, ni nadie entre nosotros que sepa hasta cuándo.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 ¿Hasta cuándo, oh Dios, provocará el adversario? ¿Ultrajará tu nombre por siempre el enemigo?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 ¿Por qué retraes tu mano, y en tu seno retienes escondida tu diestra?	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 Oh Dios, mi rey desde el principio, autor de salvación en medio de la tierra,	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 tú hendiste el mar con tu poder, quebraste las cabezas de los montruos en las aguas;	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 tú machacaste las cabezas de Leviatán y las hiciste pasto de las fieras;	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 tú abriste manantiales y torrentes, y secaste ríos inagotables;	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 tuyo es el día, tuya también la noche, tú la luna y el sol estableciste,	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 tú trazaste todos los confines de la tierra, el verano y el invierno tú formaste.	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Recuérdalo, Yahveh: provoca el enemigo, tu nombre ultraja un pueblo necio.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 No entregues a la bestia el alma de tu tórtola, la vida de tus pobres no olvides para siempre.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Piensa en la alianza, que están llenos los rincones del país de guaridas de violencia.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 ¡No vuelva cubierto de vergüenza el oprimido; el humilde y el pobre puedan loar tu nombre!	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 ¡Alzate, oh Dios, a defender tu causa, acuérdate del necio que te provoca todo el día!	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 No olvides el griterío de tus adversarios, el clamor de tus agresores que crece sin cesar!	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!