Job 16

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job tomó la palabra y dijo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 ¡He oído muchas cosas como ésas! ¡Consoladores funestos sois todos vosotros!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 «¿No acabarán esas palabras de aire?» O: «¿qué es lo que te pica para responder?»	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 También yo podría hablar como vosotros, si estuvierais en mi lugar; contra vosotros ordenaría discursos, meneando por vosotros mi cabeza;	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 os confortaría con mi boca, y no dejaría de mover los labios.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Mas si hablo, no cede mi dolor, y si callo, ¿acaso me perdona?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ahora me tiene ya extenuado; tú has llenado de horror a toda la reunión	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 que me acorrala; mi calumniador se ha hecho mi testigo, se alza contra mí, a la cara me acusa;	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 su furia me desgarra y me persigue, rechinando sus dientes contra mí. Mis adversarios aguzan sobre mí sus ojos,	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 abren su boca contra mí. Ultrajándome hieren mis mejillas, a una se amotinan contra mí.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 A injustos Dios me entrega, me arroja en manos de malvados.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Estaba yo tranquilo cuando él me golpeó, me agarró por la nuca para despedazarme. Me ha hecho blanco suyo:	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 me cerca con sus tiros, traspasa mis entrañas sin piedad y derrama por tierra mi hiel.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Abre en mí brecha sobre brecha, irrumpe contra mí como un guerrero.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Yo he cosido un sayal sobre mi piel, he hundido mi frente en el polvo.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Mi rostro ha enrojecido por el llanto, la sombra mis párpados recubre.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Y eso que no hay en mis manos violencia, y mi oración es pura.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 ¡Tierra, no cubras tú mi sangre, y no quede en secreto mi clamor!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Ahora todavía está en los cielos mi testigo, allá en lo alto está mi defensor,	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 que interpreta ante Dios mis pensamientos; ante él fluyen mis ojos:	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 ¡Oh, si él juzgara entre un hombre y Dios, como entre un mortal y otro mortal!	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Pues mis años futuros son contados, y voy a emprender el camino sin retorno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.