Livre des Psaumes 88

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Cantique. Psaume. Des fils de Coré. Au maître de chant. À chanter sur un ton plaintif. Méditation de Héman l’Ezrahite.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Seigneur, mon Dieu, tout le jour je t’appelle, et de nuit je me lamente devant toi.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Que ma prière parvienne jusqu’à toi, prête attention quand j’appelle à l’aide.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Car je me vois rassasié d’épreuves et mon âme est bien près de rejoindre les morts.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Tu peux me compter parmi ceux qu’on enterre, je suis un homme brisé,	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 qui a déjà sa place parmi les morts, semblable aux corps allongés dans la tombe, dont tu n’as plus souvenir et qui échappent à ta providence.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Tu m’as relégué dans les cavernes d’en bas, dans les ténèbres de l’abîme.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Tu m’as écrasé dans ta fureur, toutes tes vagues ont passé sur moi.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Tu as éloigné de moi ceux qui me connaissent, tu as su faire qu’ils me regardent avec horreur. Je suis enfermé, je ne peux sortir,	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 et la souffrance a terni mon regard. Tout le jour je t’appelle, Seigneur, et je tends les mains vers toi.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Feras-tu des miracles chez les défunts, pour que leurs ombres se redressent et t’applaudissent?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Parlera-t-on de ta bonté chez les morts, de ta fidélité, là où tout est perdu?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Vont-ils admirer tes merveilles dans le noir, et ta justice quand tout est oublié?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Alors, Seigneur, je crie vers toi, ma prière au matin s’élève à ta rencontre.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Pourquoi, Seigneur, m’as-tu rejeté et me caches-tu ta face?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Malheureux et souffrant depuis l’enfance, tu m’as porté des coups terribles, je suis à bout.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Tes colères ont passé sur moi, tes épouvantes m’ont anéanti.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Comme des eaux, tout le jour elles m’enveloppent et toutes ensemble elles m’assaillent.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Tu as éloigné de moi amis et compagnons: plus personne qui me connaisse!	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.