A zsoltárok könyve 71

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!	1 In te, Domine, speravi, non confundar in aeternum.
2 Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem! Hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget!	2 In iustitia tua libera me et eripe me; inclina ad me aurem tuam et salva me.
3 Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem!	3 Esto mihi in rupem praesidii et in domum munitam, ut salvum me facias, quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu.
4 Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből!	4 Deus meus, eripe me de manu peccatoris et de manu contra legem agentis et iniqui.
5 Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.	5 Quoniam tu es exspectatio mea, Domine; Domine, spes mea a iuventute mea.
6 Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem.	6 Super te innixus sum ex utero, de ventre matris meae tu es susceptor meus; in te laus mea semper.
7 Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy.	7 Tamquam prodigium factus sum multis, et tu adiutor fortis. -
8 Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel!	8 Repleatur os meum laude tua, tota die magnitudine tua.
9 Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!	9 Ne proicias me in tempore senectutis; cum defecerit virtus mea, ne derelinquas me.
10 Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.	10 Quia dixerunt inimici mei mihi, et, qui observabant animam meam, consilium fecerunt in unum
11 Így szólnak: »Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!«	11 dicentes: “ Deus dereliquit eum! Persequimini et comprehendite eum, quia non est qui eripiat ”.
12 Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre!	12 Deus, ne elongeris a me; Deus meus, in auxilium meum festina.
13 Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellenségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak!	13 Confundantur et deficiant adversantes animae meae; operiantur confusione et pudore, qui quaerunt mala mihi.
14 Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged.	14 Ego autem semper sperabo et adiciam super omnem laudem tuam.
15 Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom.	15 Os meum annuntiabit iustitiam tuam, tota die salutare tuum: quae dinumerare nescivi.
16 Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem.	16 Veniam ad potentias Domini; Domine, memorabor iustitiae tuae solius.
17 Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat.	17 Deus, docuisti me a iuventute mea; et usque nunc annuntiabo mirabilia tua.
18 Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat,	18 Et usque in senectam et senium, Deus, ne derelinquas me, donec annuntiem brachium tuum generationi omni, quae ventura est. Potentia tua
19 és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád?	19 et iustitia tua, Deus, usque in altissima, qui fecisti magnalia: Deus, quis similis tibi?
20 Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.	20 Quantas ostendisti mihi tribulationes multas et malas; iterum vivificasti me et de abyssis terrae iterum reduxisti me.
21 Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem.	21 Multiplicabis magnitudinem meam et conversus consolaberis me.
22 Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.	22 Nam et ego confitebor tibi in psalterio veritatem tuam, Deus meus; psallam tibi in cithara, Sanctus Israel.
23 Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz;	23 Exsultabunt labia mea, cum cantavero tibi, et anima mea, quam redemisti;
24 Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.	24 sed et lingua mea tota die meditabitur iustitiam tuam, cum confusi et reveriti fuerint, qui quaerunt mala mihi.