Evangélium Lukács szerint 1

¹ Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,

² amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,

³ jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,

⁴ hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

⁵ Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták.

⁶ Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.

⁷ De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.

⁸ Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,

⁹ s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,

¹⁰ miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.

¹¹ Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.

¹² Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg.

¹³ Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni .

¹⁴ Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.

¹⁵ Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik , és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

¹⁶ Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.

¹⁷ Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa , a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«

¹⁸ Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.«

¹⁹ Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

²⁰ De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

²¹ Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

²² Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.

²³ Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.

²⁴ E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván:

²⁵ »Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«

²⁶ Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,

²⁷ egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.

²⁸ Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«

²⁹ Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.

³⁰ Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

³¹ Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni .

³² Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

³³ és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« .

³⁴ Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«

³⁵ Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

³⁶ Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,

³⁷ mert Istennek semmi sem lehetetlen« .

³⁸ Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

³⁹ Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.

⁴⁰ Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹ És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.

⁴² Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!

⁴³ De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

⁴⁴ Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.

⁴⁵ És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

⁴⁶ Mária erre így szólt: »Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷ és szívem ujjong megváltó Istenemben,

⁴⁸ mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,

⁴⁹ mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve .

⁵⁰ Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik .

⁵¹ Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

⁵² Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.

⁵³ Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat .

⁵⁴ Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról ,

⁵⁵ amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

⁵⁶ És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

⁵⁷ Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.

⁵⁸ Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.

⁵⁹ Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

⁶⁰ De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«

⁶¹ Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«

⁶² Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni.

⁶³ Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.

⁶⁴ Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.

⁶⁵ Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

⁶⁶ Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

⁶⁷ Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

⁶⁸ »Áldott az Úr, Izrael Istene , mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

⁶⁹ Az üdvösség jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában,

⁷⁰ amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által.

⁷¹ Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷² hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³ az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk ,

⁷⁴ hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵ szentségben és igazságban színe előtt életünknek minden napján.

⁷⁶ Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját,

⁷⁷ és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára,

⁷⁸ Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

⁷⁹ hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.

⁸⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.